„…hívlak mindnyájatokat, hogy fedezzétek fel újra a vasárnapot…” – Szt. II. János Pál

A keresztény közösség kezdetben egyetlen ünneplésre, szentmisére gyűlt össze szerte a világon. A több vasárnapi mise gyakorlata azért alakult ki, mert a hit elterjedésével, a hívek számának növekedésével az emberek egyszerre nem fértek be a templomba.

A II. Vatikán Zsinat után a Szentszék engedélyezte a vasárnapra és főünnepekre érvényes előesti szentmisék gyakorlatát azok számára, akik sajátos élethelyzetük miatt (pl. hivatásuk, munkahelyi beosztásuk) vagy súlyos okból (pl. beteg ápolása) nem tudnak részt venni a vasárnapi misén. A kényelmi szempontok nem tartoznak a súlyos okok közé. Az egyház szándéka ugyanakkor továbbra is az, hogy a plébániai közösség lehetőség szerint egyszerre, együtt ünnepelje a vasárnapi szentmisét. Keresztény életünk központi eseménye a vasárnapi szentmise, amely közösség, hiszen hitünket nem elszigetelten, magányosan, hanem az egyház közösségében éljük meg.
Szent II. János Pál pápa 1998-ban a vasárnap megszenteléséről szóló Dies Domini című apostoli levelében ezeket írta: „Krisztus tanítványai nem téveszthetik össze a vasárnap ünneplését – melynek az Úr napja valóságos ünneplésének kell lennie – a »hétvégével«, ami csak a pihenés és a kirándulás ideje. Komoly lelki érettségre van szükségünk. (…)
Ezzel szükségszerűen együtt jár a vasárnap mélyebb megértése is, hogy a Szentlélek iránti teljes tanulékonysággal lehessen megélni nehéz helyzetekben is. (…)
Határozottan hívlak mindnyájatokat, hogy fedezzétek fel újra a vasárnapot:
»Ne féljetek időtöket Krisztusnak szentelni!« Igen, tárjuk ki Krisztus előtt az időnket, hogy megvilágíthassa és értelmessé tehesse. (…) Az »ő napját« úgy adja nekünk, mint szeretetének mindig új ajándékát. E nap újrafelfedezésének kegyelmét kérnünk kell (…) A Krisztusnak adott idő soha nem elveszett, hanem inkább életünk és kapcsolataink mély humanizálására nyert idő.”

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.