Urnaterem látogatási rendje

Információ: templomunk az építkezés miatt csak a Rákos út, ill. Mozdonyvezető utca felől közelíthető meg (Szent Korona útnál a kapu zárva van).

Hitünk szent titka

Szabó Ferenc jezsuita atya könyvbemutatójaMagyar Kurír >>>

Dienes Valéria – naplójegyzet részlet:

„… az emberlélek nehezen mélyed a saját szelleméig. Fogvatartják érzékei és arra van berendezve, hogy ezek szerint igazodjon. Ezek pedig gondosan sürögnek körülte, hogy eltöltsék, hogy »életképessé« tegyék, hogy eligazítsák »az egyetlen fontosban«, egyszerűen a lét fennmaradásában. De a szellem tudja, hogy ezt a fennmaradást őrizni a léleknek csak másodrendű feladata. Nem az a lényeges, hogy ez az élet önmagáért megmarad-e. Mert célja nem önmaga, hasztalan énekli ezt bele minden érzékszerve, minden életműködése. Mert vannak ennél magasabb érdekek is, és a szellem tudja ezt. Tudja, hogy ezt a fennmaradást néha oda kell áldozni valamiért, ami »nem innen való«, mint az az Ország, amelyről egyszer mondotta Valaki, hogy »nem innét való«. Ezt kell megérteni az oltár előtt. Azt az egyszerű igazságot, hogy van valami bennünk, ami »nem innét való«, nehogy elmerüljünk abban, ami »innét való«. És ezt a máshol valót az Oltárháznak puszta léte már magyarázza. De csak akkor magyarázza, ha (hittel) hallgatunk arra, ami bennünk szellem… Most térdelj le és nézz rá arra az aranyba foglalt Hostiára. Akármit is mondanak érzékeid, hallgattasd el őket. És mihelyt elhallgatnak, azonnal megszólal a szellem. Mert most ő van erőben, most valaki felvonta húrjait, most neki kell szóhoz jutnia, és bele kell dolgoznia létét egészébe abba a test-lélek párosulásba, mely most odatérdelt az Oltáriszentség elé. Ennek olyannak kell lennie, mint egy teljes átkapcsolásnak valami új áramkörbe. A lélek még lehet földies, a szellem már nem. A szellemiesnek külön méltósága van, és ezt az Oltárház előtt lehet megismerni. Kiemelkedés ez az evilági viszonylatokból, és teljes lélekátadás a szellemoldal felé. Ezért nem szükséges ott beszélni. Azért kell nemcsak a szemet lehunyni, hanem el is kell hallgatni. Ez a hallgatás az a közeg [erőtér], melyen át a lélek megérinti a szellemet. Megérzi annak fölséges egyszerűségét. Megérzi igazságainak parancsoló voltát. Megérzi az örökkévalóságon való őrködését és átéli azt a mérhetetlen mélységű egybefonódást, teljes összeforrást a szellemvilággal. Megtudja, hogy az a világ az igazi otthon, annak légköre a hazai levegő. Mert ott belekerül egy csodálatos erőtérbe, melynek minden pontja Isten átérzésétől reszket. Körülveszi, átöleli, átjárja valami soha nem sejtett életigenlés, melynek az a tartalma, hogy már nincsen semmi kívánnivaló, most beteljesült már minden, és úgy van minden, amint annak lennie kell. Ilyen az a térdelés Hostia előtt. – Amen.”

Szabó Ferenc atya dedikál

A bemutatón Szabó Ferenc felolvasta a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra írt himnuszát is:

Hálát adunk Néked és imádunk Téged
Jézus Istenember é
s szerető testvér
Ki test és vér vagy kenyér s bor színében
Igazság és élet Egyházad szívében.

Tőrrel átszúrt Szíved életforrásunk lett
pünkösdi Tüzednek tárd ki szíveinket 
adj örömet békét vándorló népednek
Feltámadt Krisztusunk Ura Mindeneknek

Földön zarándokló bűntől terhes néped
könyörögve kéri áldó segítséged
Velünk lakó Isten Atya Egyszülöttje 
halálunk óráján az égbe vezess be.